Portréfestés
Sz. A. Jeszenyin: Bokraink közt
Amikor a háztetőn a hajnal
macskamódra, lustán lépeget,
emlegetnek tűnődő szavakkal
vizimanók, dúdoló szelek.
Kéklő esték azt suttogják rólad:
álom voltál, elhaló zene.
De tudom - aki formálta vállad,
fénylő titkoknak volt mestere.
Amikor erre járok mindig megnyugszom, hogy nem az élesség a lényeg. Néha elbizonytalanodom a sok technokrata fórumot olvasva, ahol a 6 megapixel, vagy egy lágyabb rajzolat már ciki, de itt mindig rájövök, hogy a forma és a szín az fontosabb.
VálaszTörlésKöszönöm!!!!!
VálaszTörléssuttogósan / (ez egy zenei előírás)
VálaszTörlés...nagyon szép...
Igen, ehhez a képhez sokáig kerestem a verset. Aztán egyszer csak megtalált Jeszenyin.....
VálaszTörlésbeautiful colors !
VálaszTörlésThank you very much!
VálaszTörlés