Rólam

Sokáig ez a blog csak

a festészetről szólt.

Vásznakról, fényekről, budapesti utcákról, kávéfoltos árnyalatokról és csendekről, amelyeket néha sikerült képpé formálni.

De közben észrevettem valamit.

Az alkotás nálam sosem állt meg a vászonnál.

Ugyanazzal a figyelemmel nézem:

egy leves színét a délutáni fényben,

a frissen őrölt kávé illatát,

egy sült paprika lassú összeesését a sütőben,

mint egy ecsetvonást vagy egy városi ablak tükröződését.

És valahol a konyha is műterem lett.

Ezért a blog mostantól új irányba indul tovább.

A festészet megmarad — mert nélküle ez az egész nem lenne ugyanaz — de mellé érkeznek:

receptek, hangulatok, piacok, vacsorák, történetek és apró hétköznapi pillanatok is.

Nem klasszikus gasztroblog lesz.

És nem is csak festészeti napló.

Inkább egy hely azoknak a dolgoknak, amelyek lassan készülnek:

egy képnek,

egy vacsorának,

egy gondolatnak,

vagy egy budapesti estének.

Üdvözöllek a

Paletta , Parmezán, és Piknik világában.

Paletta: inkább festészet, Parmezán: gasztronómia a szinek bűvöletében, Piknik : színes szagos kalandok :D