Rólam
Sokáig ez a blog csak
a festészetről szólt.
Vásznakról, fényekről, budapesti utcákról, kávéfoltos árnyalatokról és csendekről, amelyeket néha sikerült képpé formálni.
De közben észrevettem valamit.
Az alkotás nálam sosem állt meg a vászonnál.
Ugyanazzal a figyelemmel nézem:
egy leves színét a délutáni fényben,
a frissen őrölt kávé illatát,
egy sült paprika lassú összeesését a sütőben,
mint egy ecsetvonást vagy egy városi ablak tükröződését.
És valahol a konyha is műterem lett.
Ezért a blog mostantól új irányba indul tovább.
A festészet megmarad — mert nélküle ez az egész nem lenne ugyanaz — de mellé érkeznek:
receptek, hangulatok, piacok, vacsorák, történetek és apró hétköznapi pillanatok is.
Nem klasszikus gasztroblog lesz.
És nem is csak festészeti napló.
Inkább egy hely azoknak a dolgoknak, amelyek lassan készülnek:
egy képnek,
egy vacsorának,
egy gondolatnak,
vagy egy budapesti estének.
Üdvözöllek a
Paletta , Parmezán, és Piknik világában.
Paletta: inkább festészet, Parmezán: gasztronómia a szinek bűvöletében, Piknik : színes szagos kalandok :D
