Amikor a kávé festeni kezd

 A kávéval festés varázsa -amikor a véletlen az alkotótárs

A kávéval festés számomra mindig egy kicsit párbeszéd. Nem tudok minden vonalat előre kijelölni és pontosan követni. Persze van egy elképzelés a fejemben, amikor elkezdem a képet, de közben mindig hagyok helyet annak is, hogy a kávé alakítsa a történetet.

Szeretem figyelni, ahogy a barna árnyalatok életre kelnek a papíron. Néha ecsettel vezetem őket, máskor hagyom, hogy egyszerűen csak folyjanak. Megesik, hogy finoman megspriccelem,és megfújom a festéket, közben kíváncsian figyelem, merre indulnak el a cseppek. Vannak részek, amiket én festek meg, és vannak pillanatok, amiket inkább a véletlen fest hozzá.

Talán ezért is szeretem annyira ezt a technikát. A kávéfestésben mindig ott lapul egy kis meglepetés.

Amikor a véletlen is ecsetet ragad.

Néha persze a fizika és a saját ügyetlenségem is közbeszól. Ennél a képnél például egy óvatlan mozdulattal úgy, ahogy volt, felborítottam a kávés üvegcsét. A sötétbarna folt azonnal és megállíthatatlanul terjedni kezdett a papíron.

De a kávéfestésben pont ez a legjobb: eszembe sem jutott kapkodva felitatni. Inkább csak figyeltem, ahogy a sűrű anyag megtalálja a saját útját a papír textúráján.

A véletlen néha nem hiba, hanem egy új lehetőség, a legjobb alkotótárs. Egy árnyalat, egy textúra, egy olyan részlet, amit talán soha nem terveztem volna meg, mégis ettől válik igazán élővé egy kávéfestmény

A kép is mesél.

Szerintem a festésben amúgy sem az a legjobb rész, amikor minden a terv szerint alakul, hanem amikor hagyom, hogy a kávé és a papír átvegye az irányítást. Szóval legközelebb, ha kiborul nálad a kávé, ne ess kétségbe. Lehet, hogy nem egy foltot kell kitakarítanod, hanem egy új festményt elkezdened.

Ha kíváncsi vagy mégtöbb kávéval készült alkotásomra, a facebook-oldalamon egy külön albumban is megtalálod a kávéval festett képeimet.