Fügeliget fügéje

Amikor a pop-up vásár a konyhaasztalra hozza Dél-Zalát: Fügetörténetek 

Fügeszezon van, és tegnap nagy örömömre belebotlottam a Fügeliget pop-up fügestandjába. A spontán dolgok a legjobbak: egy papírdobozba válogattam össze közel egy kilót, a négyféle fügéből. Hazafelé úton persze már szorgalmasan dézsmáltam a zsákmányt, és a friss, mézédes ízek azonnal szebbé tették a napot. Nem véletlenül: az idei horvátországi utazásom során, egy kerti reggeli alkalmával szerettem bele végleg a fügébe. Az a dalmát élmény indított el ezen az úton, és azóta is keresem azokat a tiszta, természetes ízeket. 

Ma reggel aztán a fények is tökéletesen estek be a szobába. A gyümölcsök természetes formáiban és matt felületeiben ott volt az a megnyugtató csend, amit annyira szeretek. Különösen egy kifejezetten hosszúkás, nyúlánk típus vonzotta a tekintetemet... Fantasztikus, elegáns formája van, kívül szép lila, a belseje pedig sárgásabb húsú, amit kontrasztosan törnek meg a lilás-bordó magok. Ez a különlegesség annyira inspirált, hogy azonnal elővettem a gépemet, és lefotóztam.

A kompozíció elkészült, de a történetnek még nincs vége. Bár jelenleg komoly versenyt futok az idővel – mert azóta is folyamatosan eszem őket –, nagyon remélem, hogy marad belőlük holnapra is. A terv ugyanis egy meleg, sütőben sült, camembert sajtos, kakukkfüves, diós verzió. Mert a füge nemcsak fotón és nyersen, de a sajtok mellett is igazi művészet.

Nektek van bevált fügés receptetek? Akár sós, akár édes verzió, szívesen veszem az ötleteket a kommentekben.