Az ébrenlét határán

Lágy ecsetvonások  Charles Dickens gondolataira.

 40x60 cm Olajfestmény

Ismerős  az érzés, amikor reggel még vissza tudsz csusszanni egy utolsó, mély álomba? Amikor ezt a portrét festettem, pontosan ezt a törékeny, csendes pillanatot kerestem, azt a lebegést, amikor az ember már nem ébren van, de még nem is alszik mélyen.

Ritkán fordul elő, hogy egy képem mellé azonnal kész idézetem legyen, de ennél a festménynél nem volt kérdés. Charles Dickens szavai  pontosan arról a belső utazásról szólnak, amit a színekkel és a lágy fény-árnyék játékkal meg akartam örökiteni a vásznon:

 

Van egy bizonyos ködös állapot az álom és ébrenlét között, amikor csak homályosan sejtjük, hogy mi van körülöttünk. Ilyenkor félig nyitott szemmel öt perc alatt többet álmodunk, mint öt éjszakán át, amikor teljesen csukott szemmel, teljes öntudatlanságban fekszünk. Ilyenkor a halandó elég tisztán látja, hogy mi megy végbe lelkében, mely a testtől felszabadultan, hatalmas erővel szökken fel a földről, és száguld időn és téren keresztül.

/Charles Dickens/

 

A meleg, zöldes, sárgás  tónusok és a finom ecsetvonások mind azt a ködös, megnyugtató biztonságot keresik, amiben a lélek egy pillanatra szabadon száguldhat. Ez a festmény számomra ennek a megfoghatatlan állapotnak a lenyomata.

---