A hét színe : Fehér

 

A fehér sosem csak fehér.

A képalkotásban talán az egyik legnehezebben megragadható árnyalat.

Mert a fehér mindig magába szív valamit a környezetéből: egy kis kéket az árnyékból, halvány rózsaszínt a hajnali fényből, meleg sárgát a délutánból.

A hó sem tiszta fehér.

A porcelán sem.

A tejszínhab sem.

Fotózni is nehéz.

Ha túl sok a fény, eltűnnek a részletek.

Ha kevés, a fehér elszürkül és nehézzé válik.

De festeni talán még nehezebb.

Mert a fehér önmagában szinte sosem él.

Csak a mellette lévő színekben, fényekben és árnyékokban mutatja meg magát.

Nekem a fehér mindig csendet jelent.

Téli levegőt.

Friss vásznat.

Lisztet a konyhapulton.

Titánfehéret az ecset végén.