Ugrás a fő tartalomra

Kiemelt

Talált pillanatok.

 Talált pillanatok: A veréb Máltáról sok minden eszembe juthatna. A tenger végtelen kékje, a mézszínű házak, a szűk utcák között megbúvó árnyékok. Mégis, a tenger, az utcák és a házak emléke mellett mindig felrémlik egy egyszerű kis jelenet is. Egy veréb egy ablakpárkányon Semmi rendkívüli nem volt benne. Nem repült fel, nem csivitelte tele a délutánt, nem tett semmi olyat, amiért fényképezőgépért nyúlt volna az ember. Csak ott ült. A késő délutáni fény pedig olyan árnyalatokra festette a falakat, amilyennek ma is őrzöm őket az emlékeimben: égetett szienna, egy kevés aranyokkerrel és napfénnyel keverve. Hosszú percekig néztem. Akkor sem tudtam volna megmagyarázni, miért. Ma sem tudom egészen. Talán azért, mert nem mindig a különleges pillanatok érintenek meg bennünket a legmélyebben, hanem azok, amikor minden csendesen a helyére kerül. A fény. A színek. A levegő melege. A csend. És egyszer csak jó ott lenni. Semmi több. Azóta sokkal látványosabb helyeket láttam, sokkal emlékezetese...

A festmény és a desszert

Gasztronómia és festészet: Hogyan alakulnak a színek és textúrák,  izgalmas ízekké?

3d-sarga-arany-virag-festmeny



Ez a 3D-s, térbeli képem már régebbi alkotás. Amikor nemrég újra kézbe vettem a vásznat, hirtelen nem is virágokat láttam rajta, hanem egy gazdag, nyári édességet.
Mintha a színek lassan ízekké kezdtek volna alakulni a fejemben.
A festmények és a torták között, a texturált felület a legszorosabb kapocs. Amikor struktúr pasztával dolgozom, pontosan ugyanazokat a mozdulatokat végzem, mint egy cukrász a torta fölött.

Ha ezt a festményt egy tányérra kellene átköltöztetnem, egyértelműen egy rétegzett, izgalmas gyümölcsös desszert születne belőle:
A meleg narancsszín, háttér rögtön egy selymes mangókrémet idézett fel bennem. Talán egy enyhén sós karamellréteggel, ami pont olyan vibráló, mint a kép háttere.
A kiemelkedő virágformákat nézve azon kaptam magam, hogy vajon mascarponeból , vagy inkább könnyű habcsókból készülnének. Talán a habcsók jobb választás. Még én magam sem döntöttem el. A szirmokat mindenképpen spatulával húznám ki, vastagon, szirom alakúra, hogy plasztikusan kiemelkedjen a gyümölcságyból. 
És ott vannak a virágok közepén lévő sárga-arany részletek is. Ahogy rájuk nézek, kandírozott narancshéj, maracujazselé vagy apró aranyló cukordarabkák jutnak eszembe. Olyan elemek, amelyek nemcsak ízt adnak, hanem fényt is.




Mostanában egyre jobban érdekel, hogyan lehet egy festmény hangulatát nemcsak látványként, hanem ízeken keresztül is megfogni. Hogyan lehet egy színből krém, egy ecsetvonásból textúra, egy virágból desszert.

Talán kicsit ez is lesz a blog új iránya: amikor a festészet és a gasztronómia ugyanabban a pillanatban kezd el mesélni.


További dekorációs festményeim: Bogartdecor


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések