A magány két arca
Történet egy utcai fotó és egy olajfestmény mögött
A fénykép 2014-ben készült a Millenáris parkban. Séta közben akadt meg a szemem ezen a két idős férfin. Nem ismerték egymást – legalábbis úgy tűnt,– mégis olyan volt, mintha ugyanannak a történetnek lennének a szereplői. Több felvételt is készítettem róluk, de akkor még nem sejtettem, hogy ez a néhány perc évekkel később is visszatér majd hozzám.
Végül megszületett belőle a Magány című festményem.
Az idősebb férfi egészen másképp volt jelen, látványosan vágyott egy jó szóra. Hol maga elé nézett, hol lehajtotta a fejét, hol az arcát a kezébe temette. Minden mozdulata azt sugallta, hogy valami foglalkoztatja. Ahogy figyeltem, egyre inkább azt éreztem, mintha szeretne kilépni a saját gondolatai közül, és kapcsolódni valakihez.
Persze lehet, hogy mindezt csak én láttam bele.
Hiszen egyetlen fénykép sem mondja el egy egész történetet, mert a fotó csak az életből kiragadott egyetlen képkocka, ami után ott maradsz a kérdéseiddel.


