Ki volt Tóth Menyhért ?

Egy rejtélyes tubus a fiókomban

Őszinte leszek: egészen eddig fogalmam sem volt róla, ki is az a „miskei remete”. Merthogy így hívták a művészvilágban. Nem ismertem az életét, és a képeit sem láttam korábban.

A festékeim között viszont ott lapul egy tubus a Pannoncolortól, amire az van írva: Tóth Menyhért-fehér. Néha a kezembe került, és elkezdett piszkálni a kíváncsiság: miért kap egy magyar festő saját, gyári fehéret? Miért más ez, mint a jól ismert Cink- vagy Titánfehér?

Elkezdtem kutakodni, de nem volt egyszerű dolgom! Mint egy igazi remete, úgy bújt el az internet elől is. Az első keresések alig adtak értékelhető infót. De nem hagytam magam, és ahogy egyre mélyebbre ástam az online archívumokban, végül összeállt a kép.

Megtaláltam, hogy a kecskeméti Cifrapalotában KETTŐ AZ EGYBEN című időszaki kiállítása volt, és komoly könyvek is jelentek meg róla (például Sümegi György művészettörténész tollából), de most se Kecskemétre nem utaztam el, se vaskos monográfiákat nem kezdtem el olvasni. Viszont a digitális közgyűjteményekben – mint a Hungaricana vagy a Forrás folyóirat, sőt még a Sulinet helytörténeti anyagaiban is – rábukkantam élettörténetére, saját szavaira és  technikája titkára.

És hogy mitől más ez a fehér?

Míg a  titánfehér a létező legfehérebb, és a legjobban fedő pigment, a cinkfehér pedig egy hűvös, áttetsző rétegező szín fátyolozáshoz és lazúrozáshoz, addig a Tóth Menyhért-fehér egy meleg, gyöngyházfényű törtfehér. Nem azért lett ilyen, mert a gyárban elrontották a keverést, hanem mert ehhez a sűrű, krémes pasztához egy egészen elképesztő technika kapcsolódik.

Tóth Menyhért utolsó korszakára egy hihetetlenül tömör, vizuális jelképi szintet ért el műveiben, melyhez stílusának folyamatos egyszerűsödése is hozzájárult a hosszú évtizedek alatt. Ennek a letisztulásnak a kulcsa a festői technikájában rejlő, izgalmas kettősség volt. A 60-as és a 70-es évek között ugyanis gyökeresen megváltozott a módszere:

• A hatvanas évek: lebegő figurák a fehérben
  Ebben az időszakban a fehér szín adta a képek alaprétegét, alapozását. Erre festette rá az okker, rózsaszín és törtszürke motívumokat, amitől a figurák sajátosan lebegővé, súlytalanná és irracionálissá váltak a fehér környezetben.
• A hetvenes évek: a „havazás” technikája
  A hetvenes évek elejétől a technika az eddigiek teljes ellentétébe csapott át. Először a gazdag, élénk színekkel megfestett motívumok adták a képek alapját, majd erre hordta fel vastagon, érdesen a mindent átszövő, brutális fehér textúrákat. Szinte eltemette a színeket a fehérrel, amelyek így misztikusan és sejtelmesen derengenek át alóla.

Ahogy Aszalós Endre művészettörténész olyan gyönyörűen megfogalmazta: „Tóth Menyhért addig engedte képein a »havazást«, amíg figurái majdnem elmerültek a tisztaságot jelképező környezetben.” (Művészet, 1976/3)

A festék anyagi összetétele és a szobafestő múlt

Tóth Menyhért a klasszikus, bolti tubusos fehérek helyett, (például a cinkfehér vagy a titánfehér) maga kísérletezte ki a saját keverékét.

Bár a festékek pontos,  vegyi összetételéről nem áll rendelkezésre nyilvánosan elérhető, hiteles forrás, a technika háttere a következő lehet:

• A szobafestő múlt: Tóth Menyhért évtizedekig szobafestőként és mázolóként is dolgozott, hogy fenntartsa magát. Kiválóan ismerhette a mindennapi, olcsóbb és tömegesebb kötő- és pigmentanyagokat (például a mészalapú technikákat, a cinkfehéret, a különféle ipari töltőanyagokat és a sűrítő lakkokat) 
• A gyári elismerés: Ezt a tudást és a szín egyediségét elismerve a hazai Pannoncolor beemelte a receptúrát a professzionális művészfesték-kínálatába. Így tubusos formában, gyárilag kikeverve is megvásárolható volt a művészek számára, míg a manufaktura be nem zárta a műhelyt .

Egy eltűnt legenda: Mi lesz, ha elfogy?

A legszomorúbb az egészben? Ez a tubus, ami a kezemben van, ma már valódi művészettörténeti kincs. Mivel a Pannoncolor művészfestékgyár  bezárt, a Tóth Menyhért-fehér örökre eltűnt a boltok polcairól. Senki más nem gyártja ezt a titkos receptet.Most, hogy már ismerem a történetét, egészen más szemmel nézek erre a tubusra. Nem csak egy sima pigment a sok közül, hanem egy magányos festő fényért vívott harca.

 Ha elfogy, hogyan tudom majd kikeverni a miskei remete fényét?

Ti hallottatok már Tóth Menyhértről, vagy hozzám hasonlóan nektek is teljesen új volt ez a különleges festészeti technika?

---