Kulisszák mögött
Elrontott arányok. Újrarajzolt vonalak. Nappalok, és éjszakák amikor az ember már nem is fest, csak nézi a papírt, és próbálja meghallani, mit akar a kép. Azt a különös egyensúly, ahol minden egyszerűnek tűnik, mégis minden vonalnak súlya van. Egy madár röptének. Egy arany körnek. Egy üresen hagyott felületnek.
A mellékelt képen még nem maga a festmény látható teljes valójában, hanem a születésének egyik legfontosabb pillanata:
a színek megtervezése.
Most földszínekkel, tompa zöldekkel, meleg barnákkal és arany árnyalatokkal dolgozom. Olyan palettát kerestem, amely egyszerre csendes és méltóságteljes.
A fehér madarak könnyedsége mellé kellett valami stabil, mély háttér.
Valami, ami nem harsány, mégis megtartja a tekintetet.
Az arany kör számomra ebben a képben nem egyszerű díszítőelem. Inkább egy belső nap. Egy nyugodt középpont. Körülötte mozgás van, repülés, finom ágak, lebegő formák — mégis minden visszatér ebbe a csendes aranyló térbe.
A japán művészetben mindig lenyűgözött az, hogy mennyire fontos szerepe van az üres helyeknek. Nem akar mindent kimondani. Hagy levegőt a szemnek és a gondolatnak is.
A mellékelt képen még nem maga a festmény látható teljes valójában, hanem a születésének egyik legfontosabb pillanata:
a színek megtervezése.
Most földszínekkel, tompa zöldekkel, meleg barnákkal és arany árnyalatokkal dolgozom. Olyan palettát kerestem, amely egyszerre csendes és méltóságteljes.
A fehér madarak könnyedsége mellé kellett valami stabil, mély háttér.
Valami, ami nem harsány, mégis megtartja a tekintetet.
Az arany kör számomra ebben a képben nem egyszerű díszítőelem. Inkább egy belső nap. Egy nyugodt középpont. Körülötte mozgás van, repülés, finom ágak, lebegő formák — mégis minden visszatér ebbe a csendes aranyló térbe.
A japán művészetben mindig lenyűgözött az, hogy mennyire fontos szerepe van az üres helyeknek. Nem akar mindent kimondani. Hagy levegőt a szemnek és a gondolatnak is.
Megjegyzések