A fügefa árnyékában

 

Néha a legjobb alkotások nem a vásznon születnek meg először, hanem ezekben a nyugodt pillanatokban.

A csendben.

A lelassulásban.

Egy nyári délutánon, a fügefa árnyékában.

Emlékszem, azon a napon szinte mozdulatlan volt a forróság.

A levegő vibrált a kert fölött, a napfény fehérre égette a köveket, én pedig egy utcaképen dolgoztam. Talán a Szicíliai oázis készült éppen.Néha a legjobb alkotások nem a vásznon születnek meg először, hanem ezekben a nyugodt pillanatokban.

Szeretem ezeket a délutánokat.

Talán ezért érzem úgy, hogy az alkotás nemcsak a festményről szól.
Hanem azokról a pillanatokról is, amelyek körülveszik.
A csészében kihűlő kávéról.
A nyári csendről.
A fügefa árnyékáról, amely egy rövid időre menedéket ad a világ zajától.