Bazsarózsa szerelem

A piacra igazából nem is csak bevásárolni járok.Sokkal inkább töltekezni. 

Aznap is csak nézelődni indultam. A standok között lassan hömpölygött a délelőtti nyár, a levegőben eper illata keveredett a friss kaporral, és a napmeleg ponyvák sajátos szagával.

Ahogy belépek a piacra, a tekintetem valahogy mindig először a virágokra talál rá. A zöldségek fölé magasodó színes virágfejek mintha integetnének nekem, hívnak, hogy arra induljak. Nem is nagyon próbálok ellenállni nekik.

Legutóbbi piacozásom alkalmával is ez történt,  messziről kiszúrtam a rószaszín habfelhőt. Nagy fodros fejeik lustán billegtek a hatalmas vödrök felett.

Bazsarózsa

Mintha valaki akvarellfestéket oldott volna fel a szirmokban.

Halvány púderrózsaszín, tejszínes fehér, néhol erősebb málnaszín fodrok — olyan árnyalatok, amiket festékkel is nehéz pontosan kikeverni. Nem harsányak voltak, inkább selymesek. Csendesek. Mint egy régi festmény kifakult, gyönyörű részletei.

Nem tudtam ott hagyni őket.