Virág helyett zöld csendélet
Egy elkésett piaci reggel arról, hogy néha a zöldségek is tudnak úgy összeállni, mint egy festői csendélet.
Ma elaludtam. Mire kiértem a piacra, már csendesebb volt minden. A zöldségek persze megvártak. Répát, zellert vagy hagymát még ilyenkor is sok zöldségesnél vehetek.
De valójában nem is ezért megyek.
Van néhány árus, akik a saját kertjükből hozzák a virágokat. Nem a szabályos, tökéletes csokrokat árulják, hanem olyanokat, amelyek még őrzik a kert rendezetlen szépségét. Kicsit kócosak, kicsit esetlenek. Jó érzés arra gondolni hogy még hajnalban szedték őket, és csak sietve madzagot kötöttek a szárukra, hogy aztán pár napig nálam éljenek tovább.
De ha késve érkezem , akkor már egyetlen csokor sem marad. Úgy látszik nem csak én kedvelem ezeket a kicsit vad, kertszagú virágokat. Hát ez van. Aki ilyen virágot szeretne, annak korán kell érkeznie. Én pedig ma elkéstem.
Azért ezek a zöldségek némiképp kárpótoltak . Ahogy a piacos táskámból kipakoltam az asztalra, az illatos zellert, a fénylő hagymát, a bársonyos zsályát, a színes répákat, és egy csokor kakukkfüvet, egy egészen másfajta csendéletet láttam meg. Kicsit máshogy szép, mint egy kerti virágcsokor , de az én szememet, lelkemet ez is feltölti most .
Tudtok még olyan piacot, ahol saját kertből hozott virágokat árulnak? Szívesen felfedeznék új helyeket.
